A könyv - by Laxius

2010.10.10. 19:58

Laxius barátom újabb novellája. Vegyék, vigyék!

A könyv

 

Az íróasztalánál ült, előtte egy öreg, bőrkötéses könyv. Borítóján kígyók, sárkányok és még ki tudja milyen hüllőfélék kusza kavarodása volt látható. Nem igazán tudta milyen eszközzel marták a sima   tapintású bőrbe ily művészi tökéletességgel a rajzot. A kép látványa elborzasztotta ugyan, de egyben valamiféle megfoghatatlan izgalmat is adott, amit nem tudott megmagyarázni. Visszaemlékezett gyerekkorára. A könyv ugyanígy feküdt nagyapja íróasztalán, szinte arra várva, hogy ő gyermeki kíváncsiságától vezérelve fellapozza és elteljen a – szerinte – benne rejlő tudással. Bár sokszor figyelmeztették, a kíváncsiság öl: ”Fiam, ezt a könyvet semmilyen körülmények között ne olvasd el, tudom, hogy nincs csábítóbb az ismeretlennél és a tiltottnál, de ez legyen szent.”. Pokoli szenvedések árán, de megfogadta nagyapja kérését, sose olvasott bele a könyvbe. Órákat töltött el azzal, hogy nézte a borítót és próbálta kivenni a kusza alakok igazi formáját, valódi jelentését. Már ez is elégedettséggel töltötte el, hiszen az imádott könyv mellett lehetett. A vad alakok, rajzok és ábrák mintha mindig mást mintáztak volna, mindig adtak valami új felfedeznivalót. De most hogy szeretett nagyapja meghalt és a könyvei tulajdonos nélkül maradtak, nem hagyhatta, hogy valami jöttment kezébe kerüljön a kincs. Bár nagyapja öngyilkossága nagyon mélyen megrázta, mégis érezte, hogy eljött végre a várva várt perc: elolvashatja a könyvet. Izgalommal telt rettegés lett úrrá rajta ahogy előtte ült. Minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy kinyissa a könyvet, olyannyira beidegződött, hogy nem olvashat, még csak nem is leshet bele. Napok óta kísérletezett azzal hogy nekikezdjen az olvasásnak, de valahogy sose tudta rávenni magát. Végül elszántan kinyitotta.

Az első oldalon a könyv címe helyett három szót látott, pontosabban csak sejtette, hogy szavak ezek, mert amit látott semmilyen általa ismert nyelvhez nem hasonlítottak. A kivehetetlen ábrák mintha lassan elkezdtek volna formát ölteni a szeme előtt, gondolatokat ébresztettek benne, ismeretlen érzéseket hasítva fel lelkében, emóciók viharát indítva el. Nagyjából 2 percig bírta a látványt aztán hirtelen becsukta a könyvet. Remegett. Nem tudta mit látott ugyan, de iszonyat lett úrrá rajta és leírhatatlan kíváncsiság. Meg kell értenie mi rejlik a könyvben, gondolta. Másnap újult erővel és elszántsággal ült le az asztalhoz. Megdöbbenve tapasztalta, hogy az előző napi procedúra sokkal gyorsabban lezajlik, az első oldalon igen gyorsan túljutott. A második oldaltól kezdve gyakorlatilag teljesen tele volt írva minden lap. Szemei, tudata sőt a lénye sem volt képes feldolgozni azt ami kiáradt a sorokból. Ahogy a könyvet olvasta, minden lappal, sorral, betűvel közelebb sodródott az elkerülhetetlenhez. Érezte, hogy nem a valóságban jár többé, elméje elhagyta ezt a síkot. Lelke a testetlen világban sodródott, egy olyan univerzumban, melyben testet öltenek az érzések, ahol nem létezik megfogható. Tér és idő nélkül repült, borzalmakat, halált és gyönyört tapasztalt meg egyazon időben. Nem létezett többé könyv, asztal valóság. Nem volt már most, elmúlt és legfőképpen jövő. Darabokra szakadt elméje legmélyén tudta, hogy úgy fogja végezni mint nagyapja. Kötélen lógva az íróasztala előtt, amin ott hever majd a könyv.

"Tisztelgés Roman Polanski mester előtt"

A bejegyzés trackback címe:

https://oidipusprime.blog.hu/api/trackback/id/tr412361162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Geldrin · http://geldrin.deviantart.com 2010.10.10. 20:59:36

Juppijéééé! Újabb Laxi novella!

Nagyon jól vissza adtad a főhős vívódását, nekem nagyon tetszett.

Oidipus, várjuk a következő novelládat is!

BleedingheartWitch 2010.10.11. 20:03:06

Basszus rád is szóltam volna, ha nem írod ki, Roman Polanskit!!!! Kissé megijedtem, hogy őszinte legyek...no sebaj. Eredetinek tartom mert alapjaiban véve szegregálva van a két mű mégsem különíthető el teljes mértékben. Most ha megjegyezhetem...a szóhasználat is végig jó volt, mert ugye az első novellában azért volt pár ismételgetés...bár ez jóval rövidebb is volt, így már csökkenteni is lehetett az ismétlések esélyét is ... bocs, de nem hagyhattam ki :D várom a kövit :D

† Laxius™ † 2010.10.11. 21:10:11

@BleedingheartWitch: a jó káoszpap is holtig tanul, meg utána is...:D a kritikának helyt adok, azóta át lett dolgozva a másik írásom, több helyütt javítva az efféle hibákat.

oPPÁRÉ 2010.10.30. 10:53:53

na, ez egy menő felvezetés! nekem 1000rel bejött!
> Régebbi bejegyzések"/>
süti beállítások módosítása