A torony

2010.07.07. 16:41

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kék köpenyes mágus. Ez a mágus egy hatalmas csavarodott toronyban lakott, egy kietlen jégmező közepén. A tornyát évezredekkel ezelőtt építették hatalmas, szőrös kezek, melyek egy embernél ősibb és jóval bölcsebb faj tagjaihoz tartoztak. Köveit habarcs nélkül illesztették egymáshoz, de oly furfangos módon faragták ki őket, hogy a végeredmény egy megingathatatlan építmény lett, nem ártott neki sem szélvihar, sem eső, sem jégverés. Hosszú emberöltőkön keresztül állt magányosan, elhagyatva a jégmezőn, miután szépemlékű napjai véget értek eonokkal ezelőtt. Gazdái, a szőrös emberelőtti lények elhagyták csigalépcsőkkel összekötött szövevényes szobáit, kiürítették faragványokkal díszített, boltíves pincéit. Magányosan, hidegen, némán állt a hómezőn, csavart teste az ég felé meredt, csúcsos tetején jégkék cserepek ragyogták vissza az örökké téli nap halovány sugarait.
Így talált rá a kék köpenyes mágus, ezer vándorútja közül az egyiken. Megtetszett neki a torony, otthonosan érezte magát benne. Hamarosan kicsinosította, rendbe hozta a régóta magányosa épületet és úgy gondolta, itt békében éldegélhet élete végéig. A mágus beköltözött és telipakolta a torony szobácskáit ősöreg fóliánsokkal, furcsa lombikokkal, különféle üvegekkel, távcsövekkel, kísérleti eszközökkel. Hosszú élete során sok csodát látott és tapasztalt, sok kincset gyűjtött. Belakta tehát a kékcserepes fehérfalú tornyot, amely most, hogy esténként tűz ragyogott a kandallójában, mozaikkal kirakott ablakain át szórva szét a tűz vidám fényét a zúzmarás és hófoltos tájra, egészen barátságos épületnek látszott. Ez a hómező egy északi kontinensen terült el, távol az emberlakta vidékektől, távol a nagyvárosok zsivajától, a színes dél forgatagától, a mediterrán hevességtől. Nyugodt hely volt, csendes és halálos. Az élet itt nem rohant, úgy tűnt szinte egyhelyben folyik, mint egy lassú, jégkásaként befagyó örvény, amely önmagába roskad. A mágus boldogvolt, kutatásai szépen haladtak, minden kényelme megvolt, s bár ezt önmagának sem vallotta be, úgy érezte maga a ház is boldog, mióta újra lakója van, újra koptatják márványhoz hasonló, szürkés lépcsőfokait, újra kacagást visszhangoznak falai, köveit újra tűz hevíti.
Történt egyszer, hogy egy veszedelmes rablóvezér erre a földre tévedt. Haramiáinak segítségével rettegésben tartotta a délebbre eső falvakat, s a folytonos viharokat és ítéletidőt kihasználva mindig nyom nélkül távozott. Ez a rablóvezér hírét vette, hogy él a közelben egy magányos öreg, aki rengeteg kincsen kotlik egymagában, egy ócska toronyban. Elhatározta hát, hogy egyik éjjel odalopódzik bandájával, bebocsátást kér, majd felméri a terepet, mit érdemes ellopniuk, azután lesettenkedik és kinyitja az ajtót a társainak. Az a vén bolond úgy sem fog gyanút, gondolta magában. Ez a rettenetes rablóvezér koldusnak álcázta magát és az éj leszálltával bekopogott az öreg ajtaján. A mágus jószívű ember volt, az itteni éjjelek pedig hidegek és kemények, beengedte hát a fáradt utazót, had nyújtóztassa ki a lábait és melegedjen a tűznél. Előzékenyen megkérdezte parancsol-e valami harapnivalót a vendég, s a mohó rabló kapva kapott az alkalmon: Menjen csak jóember, hozzék valamit ennem, hosszú volt az utam, s úgy látom nem szűkölködik semmiben, ne tagadjék meg egy kis harapnivalót szegény koldustól!
Megyek, máris hozok fel egy kis szalonnát, a pincéből, üljék csak itt jóuram, melengesse meg elfagyott tagjait Azzal elindult, hogy úgy cselekedjék, miképpen azt elmondta. A rabló viszont azonmód felpattant mihelyst az öreg mögött becsukódott az ajtó és ravaszul körbekémlelt a szobában. Hol tarthatja ez a vén bolond a kincseit? Bizonyosan a toronyszobában... Jobb, ha magam nézek utána. Gondolta a rabló, s mert hazug és romlott ember volt így nem bízott senkiben. Úgy gondolta a világ olyan mint ő maga, ezért egyedül indult felfedező útra, társait hagyta, hagy fagyoskodjanak odakinn, bár a jeges szél egyre vadabbul fújt észak felől. Egymaga akarta rátenni a kezét a legértékesebb zsákmányokra, s a farkasainak csak a csontot hagyta volna meg. Ahogy gonosz szándékkal felfelé lépdelt a csigalépcsőn furcsa, csikorgásszerű hangot hallott és forrását kutatván körülkémlelt. A lépcső sziklaszilárdan rögzített fokai hirtelen szétváltak és ő mellkasáig eltűnt egy lyukban, ami (ebben biztos volt) az előbb még sehol sem volt. Törésnek, beomlásnak nyomát sem lehetett látni, a lyuk csak úgy magától jelent meg, és ő érezte, ahogy egyre szűkül, s a kezei egyre csúsznak.. Nem talált fogást a hirtelen nedvessé és sikamlóssá váló köveken s egy pillanattal később belecsúszott és eltűnt abban a fekete lyukban, ami halk csikorgással zárult össze mögötte, újra szilárd csigalépcsőként kötve össze a toronyszobát a lenti helyiséggel.
Amikor a kék köpenyes mágus visszatért csodálkozva tapasztalta vendége eltűnését. Nem tudta mire vélni a dolgot, biztosra vette, hogy a koldus megunva a várakozást idejekorán távozott, megpróbálta az ajtót, de az nem engedett. Bizonyára befagyott ebben az ítéletidőben, gondolta magában, s feledve a furcsaságokat felsétált az emeleti szobába. Útközben majdnem megcsúszott, ahogy öregségtől bizonytalan lábain felfelé lépkedett, de hirtelen új támaszra talált, mintha a lépcső fokainak dőlése változott volna, persze ő is tudta hogy ez butaság.
Másnap reggel rémülten látta emeleti ablakából, hogy a torony körül vagy harminc férfi megfagyott teteme hever, fájdalomtól görcsökbe torzultan, kékrefagyva. Nem értette, mit kerestek itt, messze mindenféle menedéktől ilyen ítéletidőben, de azt még kevésbé, hogyan nem hallotta sikolyaikat, üvöltésüket.
A koldust nem találta többé, se ő se más és a környéket nem fosztogatták rablók soha többé. A kék köpenyes mágus boldogan élt, míg meg nem halt, csavart, kékcserepes tornyában.


VÉGE

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oidipusprime.blog.hu/api/trackback/id/tr522136388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oPPÁRÉ 2010.07.08. 10:22:13

ezek azok amiket szívesen olvasok újra:) jó, nekem nagyon tetszik!

before you close your mind 2010.09.18. 22:39:03

Nekem ami ebben nagyon megfogott az a nyelvezete. Ne érts félre, de ez lehetne akár egy mese is. Egy olyan nyelvezete van amit bárki olvashat és olyan szituációk vannak benne amik senki számára sem durvák. Abszolult zseniális.
10/8 (csak, azért 8 mert én jobban bírom a keményebb ütősebb novelláidat... a szuperhősös nyomtatva holnap olvasom :))

Oidipus Prime · http://oidipusprime.blog.hu/ 2010.09.19. 13:03:28

@before you close your mind: Köszönöm szépen, hát valami ilyesmi lett volna a cél! (:
> Régebbi bejegyzések"/>