Friendship
2011.04.04. 23:07
Kettő. Se több, se kevesebb. Két barát. Mindig két barátod van. Ha néha azt hiszed több, vagy, hogy nincs egy sem, valószínűleg tévedsz. Nem zárható ki a lehetősége annak, hogy létezik olyan személy, akinek valóban nincs egyetlen olyan emberi lény sem a társaságában akiről azt mondhatja, hogy igen ő az én barátom. De ki mondta, hogy egy barátnak embernek kell lennie? Mindent összevetve én hiszek abban, hogy ez ember nem a szájánál kezdődik és a s…. a hátuljánál ér véget. Ott a lélek, amit ezren és ezerféleképp próbáltak már az évszázadok alatt meghatározni, kategorizálni, sőt legutóbbi értesüléseim szerint léteznek olyan szervezetek (Mindig is léteztek, mióta az első ember rákérdezett, hogy MIÉRT?) melyek a megszerzését tűzték ki célul. Könyvek melyek tanácsokat adnak megértéséhez, rémítgetnek, netán ígéretekkel, a földi porhüvely elhagyása utáni öröklét mézesmadzagjával próbálnak hatni ránk. Igazából ez mind humbug. A lélek TE vagy, minden, amit születésed pillanatától láttál, tapintottál, hallottál, szagoltál, ízleltél, minden, amit életedben éreztél. Nem a körülmények alakította zavaros massza, amit szakállas áltudósok kényelmetlen díványokon analizálni próbálnak. Nem egy felsőbb hatalomtól kölcsönkapott drágakő a két tüdőlebenyed közt, ami pontosan 21 grammot nyom, s amit egyszer vissza kell adnod, mikor is bevizsgálják hány repedés, karc, s mennyi kosz gyűlt fel rajta az évek során és, hogy rendszeresen políroztad-e. Egyszerűen TE vagy. Hús, vér, izmok, érzelmek, gondolatok végtelenül precíz és bonyolult hálózata, s hiszem, hogy nem vagy felelős érte senkinek csupán önmagadnak. Nem születhetsz jónak, vagy gonosznak. Magad válsz azzá döntéseid (Melyekről néha azt gondolod, hogy nem is a tieid voltak, de ez a világ legnagyobb hazugsága.), cselekedeteid útján. A környezet megváltoztat, talán az utat is megvilágítja előtted, de ki mondta, ki merné azt mondani, hogy nincs egy másik (Valójában végtelen számú.) út a sötétben a fényes sugárút mellett, ami teljesen máshová vezet?
A lélek az, ami összeköt három embert. Van, hogy csak pár évre, évtizedre, de ha odafigyelsz erre a törékeny és igen drága kapocsra, akkor tarthat egy életen át is. Vagy tovább. (Mivel nyitott, intelligens emberek lévén nem vethetjük el a kénköves pokol / bársonyos angyal popsik nyomát viselő felhővilág létének esélyét sem.) Két barát az rengeteg. Maga a végtelen. Kiismerhetetlen, mégis ismerős entitások, akik szelleme oly közel áll hozzád mintha egy méhben fogantatok volna. Igazán gyönyörű az olyan barátság ahol ez nem csak képletesen igaz. Olyan érzés, mint a szerelem, csak a furcsa csípős bizsergés nélkül, amit úgy hívnak testi féltékenység. (És nem az önzés a fő mozgatórugója a másik említett érzelemmel ellentétben.) Mert hát féltékenyek lehetünk velük kapcsolatban is. Egy nő, férfi, aki felbukkan hőn szeretett lelki társunk életében. Legszívesebben a késért nyúlnánk… hogy a süti szélét vágjuk az új jövevénynek, nem igaz? Kis bukkanók barátságunk sztrádáján. Legtöbbször jobban tesszük ha ülünk csöndben, mosolyogva és kedvesek vagyunk. Belül úgyis tudjuk, hogy az a szív, amire pályázol már örökre a miénk te kis…
Őszintén szólva nem vagyok biztos a dolgomban, mikor azokról kell írnom, akik a barátaink voltak. Az is szép volt, igaz és boldogságban töltött idő. De akkor mi lett vele? Itt jönnek be a képbe a döntéseink és a körülmények. Túl végtelen, túl felfoghatatlan mérvű lehetőségek. Nem is mennék bele. Maradjunk meg jó viszonyban és elevenítsük fel a régi csínyeket, emlékeket néha egy korsó sör mellett. Lelki fotóalbum egy ilyen találkozás. És akármennyire is nem akarjuk nyálas, romantikus nagymamákká leszünk mind ilyenkor. Csodálatos.
Ha sikerült megszilárdítanunk barátságunkat (Főképp mert az illetők túl sokat tudnak rólunk ahhoz, hogy futni hagyjuk őket.) és úgy érezzük boldogok vagyunk és nincs szükségünk semmire, na akkor jön a MI életünkbe a NŐ/FÉRFI. És mint egy Atlantiszt romba döntő földrengés, átformálja képzeletbeli sztrádánkat, amin kézen fogva száguldottunk a végtelen felé eddig. (Amennyiben hímek vagyunk természetesen NEM kézen fogva.) Teleszórja Grand Kanyon méretű repedésekkel, felgyújtja és kétméterenként traffipaxokat állít rá. A másik oldalról ezek bezzeg csak bukkanóknak tűntek... Innentől utunk egy olyan hullámvasútra emlékeztet, ami nem sínen megy, hanem nekünk kell kormányozni és két oldalról rángatnak mindenféle démoni csápos bugyborékoló szörnyetegek megpróbálván rábeszélni minket, hogy inkább romantikus filmet nézzünk szombat este ágyból ne pedig meccset a kocsmában és fordítva. Csodálatos.
Mi pedig leizzadva, holtfáradtan, utolsó erőnkkel a kormányhoz kötözzük megkínzott lelkünket és mosolygunk, mint a marharépa, mert értünk küzdenek az acsargó szörnyetegek, minket akarnak felfalni szeretetükkel és ettől borzasztó különlegesnek és fontosnak érezzük magunkat.
ÉLNI K. JÓ!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zoo_Lee 2011.04.05. 12:18:59
Hastur 2011.04.05. 20:47:07
Ez a gondolat tetszett nagyon :)
Geldrin · http://geldrin.deviantart.com 2011.04.06. 17:05:19
Nem mindig kurva jó, de ha nem lenne kétpólusú a dolog, akkor nem lenne semmilyen. :)
Jó volt újra olvasni tőled!
Oidipus Prime · http://oidipusprime.blog.hu/ 2011.04.08. 15:17:42
mesko 2011.05.02. 19:12:53
tetszett ez a barátosdi..meg a 21 gramm:)
Utolsó kommentek