Legyen ez az első, mivel ez az egyetlen ami le is van írva egyenlőre.
Féléve álmodtam körülbelül ezt a történetet, nem változtattam csak a végén.
 

Egy metró megállóban állok, hazafelé tartok.
Felszállok egy kivilágítatlan kocsiba. Két hajléktalan kinézetű ember odajön, beszorítanak a sarokba, csak mi vagyunk a kocsiban.  Cigarettát követelnek tőlem, mikor mondom, hogy nem dohányzom hazugnak neveznek és az egyik a ruhámat megragadva rázni kezd.
Megpróbálok küzdeni ellene és megnyomni a vészjelző gombot. Sikerül és bele is kiáltom, hogy "Segítség, megtámadtak!" , de elrángatnak és a kocsi padlójára löknek. Kétségbeesett próbálkozásomnak semmi haszna, a vezető nyilván azt hitte valaki szórakozik vele. Felállok egyikük odajön hozzám nem derül ki milyen céllal mert ellököm magamtól a és rákiáltok: -Miért ilyen erőszakos? Mondtam már nem dohányzom. Tudja mit veszek magának egy dobozzal, ha megérkezünk.
Erre felcsillan a fickó szeme, rákacsint a társára: -Ejj belevaló fickó ez!

Oidipus vagyok, első és egyetlen.

Írok majd sokmindenről, főleg rövid storykat, az életemből, álmaimból, képzeletemből, meg ami jön.