Az üresség várakozás, bénult görcsbe merevedett lélek. Önfenntartó szellemi katatónia, törött fogaskerék, mely miatt az egész gépezet körbeforog. Célját, értelmét veszti és saját létét megfojtó hurkokba tekeredik. A sérülés régi már, a javítás megtörtént, a letört…

 Álmodok, rólad, veled, benned. Itt minden zöld, minden meleg, fényes lépcsősor kanyarog fehér sziklába vájt templomok felé, ezer éve néma  rézharangot kongat egy lábam nyomán elgurult kődarab. Fülemben lüktet a dobok basszusa, hallom a szirének énekét, rovarlábakon…

 Mikor elmondtad nekem Azt... Tudtam, hogy elvesztem. Nem tudok többé hazudni magamnak. Ahogy ott ültél fölöttem, elsírtad magad és én magamhoz öleltelek, rájöttem, szerelmes vagyok beléd. A karomban tartottalak, s nem akartam mást, csak a füledbe súgni, hogy Megértem, Mindazt…

 Érezted már valaha, hogy a kelleténél többet beszéltél? Egy-két mondat és az, ami addig tökéletesen, költőien, élesen kifejezte a gondolataid, elcsúszik és hamissá válik. Ilyenkor az ember két dolgot tehet, beszél tovább, megpróbálja elmondani azokat a hatalmas…

I'll be back. Soon...

 Hamarosan távozom a ködös Albionba, ahonnét csak nyár közepén érkezem haza ismét, így novellákra ne számítsatok kedves olvasóim.Viszont cserébe megígérhetem, hogy dolgozok az első regényemen, melynek fejezeteit, s ha kész talán magát az egész művet közzé teszem majd…

 Álmomban láttam egy várost. Apró, girbegurba, macskaköves utcák szelték keresztül. Ódon, mégis barátságos házak ablakai villogtak a ragyogó napsütésben. A főtéren hatalmas torony állt, csúcsán egy furcsa óra számlapja és bronz mutatói forogtak valami őrült, nem…

 Narancssárga az ég. Nem bírom megszokni, habár lassan két éve vagyok ezen a helyen. Az örökös alkonyi izzás álmosítóan hat rám. Nem csak rám, a szakaszom többi tagjára is. Ülnek a légpárnás csapatszállítóban, néhányan a gallytörőbe kapaszkodva cigarettáznak.…

Kettő. Se több, se kevesebb. Két barát. Mindig két barátod van. Ha néha azt hiszed több, vagy, hogy nincs egy sem, valószínűleg tévedsz. Nem zárható ki a lehetősége annak, hogy létezik olyan személy, akinek valóban nincs egyetlen olyan emberi lény sem a társaságában akiről…

Hát a kis híd nem volt akkora szám végül is… Eltoltunk egy jointot a közepén, néztük az alattunk elúszó faleveleket. Szép narancssárga levelek voltak, az egyiken egy béka ült, szájában egy szivarral. - Hogy mi van? - - Te nem láttad Rák? - - Mit? - - Azt a békát……

Minden történet elkezdődik valahogy. Van, amelyik hosszú, cirkalmas bevezetéssel indít, körülírja a helyszíneket, szereplőket, megadja az alaphangulatot, s van amelyik In medias res, belevág a történés közepébe és egy labirintusba taszítja az olvasót, nem magyaráz, csak elgurul…

Hatalmas sereg közeledett a domb túloldalán, ezt már a föld remegéséből érezte. Sok ezer egyszerre lendülő és dobbanó láb hangja. Földöntúli összhangban, kérlelhetetlenül masíroztak előre. Odakúszott a lelőtt gép pilótájához és ellenőrizte a pulzusát, halott volt,…

Ahoy!Ahogy nézegetem a statiszikákat, úgy látom lassan, de biztosan növekszik a blog olvasóinak száma, körülbelük 10-12 rendszeres látogató van. Nagyon örülök, s remélem élvezitek, amit olvastok! Ha hagynátok kommenteket mégjobban örülnék! ^^A közeli jövőben megpróbálok…

A fehér csík az égen, mint egy gigászi kígyó, lustán kavarogva közeledett a földhöz. Egy igazi monstrum, gondoltam. Több hete nem láttam ekkorát lezuhanni. Azt hittem abbamaradt a pusztulásuk, de sebaj, egy kis gombaspóra pont jól fog jönni a csónakom kijavítására. Már nagyon…

A nevem Lord John Roxton. Had meséljek önöknek egy emberről, egy emberről, akit valószínűleg mindnyájan ismernek. Nem is csoda, hisz az ő portréja mosolyog mindenkire az újságok címlapjáról, ő a nagy vadász, aki élve fogta el a hírhedt Myrmidont, a tengeri szörnyet. Igen ez a…

Szeretnék egy fa lenni. Mondjuk Indiai fikusz. Ficus benghalensis. Így hívnának. Csak ülnék a földben, szép csendben, míg egy napon eljönne az én időm, kinyújtanám kacsaimat az ég felé, magamba szívnám a világ minden gyönyörűségét és energiáját, majd hatalmas fává…

Úgy érzem, nem vagyok ide való, nem kellek a világnak. Bármibe is kezdtem életem során, minden kifolyt a kezeim közül. Mintha belemarkolnék a földbe és megpróbálnám elvinni, ami a markomban van, életem homokvárához, de mire odaérek, minden kifolyik az ujjaim közül, s amikor…

Csak ülök, magányosan bámulok kifelé egy felhőkarcoló hatvankettedik emeletének ablakán. Eső veri az üveget, halkan kopog, mint egy fájdalmasan szívszorító dallam. Látom lefolyni a cseppeket, magukkal viszik a port, a peremen összegyűlnek, majd leesnek a mélybe. Felnézek a…

Kiléptem a fák közül, a lenyugvó nyári hold haldokló fénye mély árkokat vésett az arcomra. Meztelen felsőtestem izzadtságtól ragadt, a rám tapadt földben fenyőtüskék keveredtek valami fekete folyadék megszáradt csomóival. A jobb kezem elsorvadt ujjait az ingem maradványaiba…

Kommenteket kérek, mert különben nem jön az ihlet! :lAzt álmodtam, hogy berepült egy szúnyog a fülembe. :DMajd lesz írás, nem soká' de tessék kommentelni, mert így nem nagyon van motivációm írni. Előre is köszi!Barátotok:OidipusUi.: <3 

Ím elkészült az első befejezett, hosszabb történetem. Ha szabad azt mondanom novellám. Ha esteleg egyben kívánja valaki elolvasni, felteszem így is. Jó szórakozást hozzá! Pahlawan 1. Történt egyszer réges-régen, az álomföldek egy sötét, ősi erdejének mélyén,…

A terem, amibe az ifjú belépett a zöld ajtókon át félhomályos volt, ablakai elfedve, súlyos függönyökkel letakarva bújtak meg a roppant oszlopok mögött, amik alátámasztották a hatalmas, elefántcsonttal borított kupoláját. Kövezete jádéból és atlantiszi márványból volt…

Pahlawan szemét elvakította az égi szekér lángjainak ragyogása, dermedten állt a bajnok és a gyönyörű hajtó mögött, akikről eddig még sosem hallott. Az aprónépek legendái az erdőkkel foglalkoztak, a szellemekkel és a fákkal. A szavannák és sivatagok istenei és népei…

"Halál a jutalmad, örökös őrület és szenvedés. Prometheus voltál, aki a szerelem lángját hozta le az égből, de keselyűk elé vetettél és azok minden éjjel kitépik a szíved, csak hogy egy lyukkal a mellkasodban ébredj és újra visszanöveszd mire leszáll a sötétség.…

Hazaértem, végre! Beáll a HÉV a megállóba, leugrom róla, a cipőm körül felfröccsen a víz, megcsillan rajta a sárgás lámpafény. Így munkából hazafelé, izzadtan, koszosan hajnali fél egy fele olyan, mintha nem múlna az idő. Mintha egy szemerkélő esővel vert szigeten állnék,…