Pokol

 Mikor elmondtad nekem Azt... Tudtam, hogy elvesztem. Nem tudok többé hazudni magamnak. Ahogy ott ültél fölöttem, elsírtad magad és én magamhoz öleltelek, rájöttem, szerelmes vagyok beléd. A karomban tartottalak, s nem akartam mást, csak a füledbe súgni, hogy Megértem, Mindazt amin keresztülmentél, de ne félj, mostantól minden rendben lesz, mert Szeretlek. 

de nem tettem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.