Magány

Írtam verset neked, de minek
kezed már nem érzem,
s szívembe felkúszik a hideg
emlék már csak
áldatlan látomás
mely éjjel kísért
s kínom nem érti más
magam vagyok
de nélküled egy senki
szólnék hozzád ódában
ha nem lenne túl trendi
esküdnék nevedre
a gonosz, sötét,
aljas szerelemre
de túl kedves vagy
így csak szívembe zárom
emlékét csókodnak
s életem végéig várom
a percet mikor rájövök
hogy mindezt máris bánom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.