Ha már elmúlt lábatokból a remegés, ami az előző történet szörnyűségeinek olvastán állt bele, akkor vessetek egy pillantást Zoo_Lee két versére is...Garantáltan visszatér!Mennyekbe   Éjfekete köpenyem szárnyakra cserélném, Bárcsak béke lakozhatna szívem leges…

Merre jártál?  Messze távol,érezhetően mégis láthatatlanul suhantam tündehon arany fái közt,kacagva kergettem a napsugarat, mígnem kedvem beborult s hűs völgy ölén pihenőre tértem, fejem szűz tölgy gyökerére hajtva hallgattam a druidák énekét,míg a napkorong a fák…