A halál fekete keze
2010.06.14. 19:42
Derrick felkelt a földről, csodálkozásában felhúzta bozontos, barna szemöldökét, ami hiába volt dús, az izzadtság még így is a szemébe csorgott. A kalapja a porban hevert, a délutáni nap ezer kályha tüzével égette a tarkóját. Hátranyúlt a haja széléhez, keze véres, roncsolt szélű sebet tapintott ki a koponyáján. Golyót kapott, az orvlövész a fenyők közül tüzelt, ezt még meg tudta állapítani. Leesett a lóról és elvágódott a földön, furcsa módon nem is fájt, de a lövést még hallotta. Az a piszok gazember nyílván azt hitte a lövése végzetes volt és továbbállt. Nagy hiba volt, meg kellett volna ölnie, a férfi tudta, hogy okosabb lenne, ha továbbállna és meghagyná névtelen ellenfelét abban a tudatban, hogy halott. De Derrick Stonet nem ilyen fából faragták. Tudta, hogy most megkeresi és visszafizeti a tartozást, ólomban.
- Fel a kezekkel! Most aztán megjárod te semmirekellő szájhős! Még, hogy egy ilyen kétbalkezes kutyafattya leteríti Derrick Stonet. Azonnal visszafordulunk és Istenemre esküszöm lesz pár kellemetlen napod a hűvösben! -
- Értse már meg ember, itt volt. Még a lyukat is láttam a fejében, ahogy összeesett. Valaki elvitte a hullát, csak így lehetett! -
- Nem vagyok kíváncsi a dajkameséidre fiacskám, óvatosan húzd elő a pisztolyod és dobd a földre, aztán a puskát is a nyeregtartóból. Vigyázz, csak semmi hirtelen mozdulat, vagy itt helyben keresztüllőlek! -
Tom belátta, hogy értelmetlen a vita ezzel az emberrel, viszont nem akaródzott neki megismerni a felbőszült sheriff vendégszeretetét. Lassan előhúzta a fegyverét és épp felfelé rántotta a volna, amikor a lovak hirtelen megbokrosodtak. Mindkettő felnyerített félelmében, orrlyukaik kitágultak, rémülten szaglásztak körül, mint mikor farkas közelségét érzik. Toporzékoltak izgatottságukban és mikor a sheriff megpróbálta megnyugtatni a hátasát, az felágaskodott és levetette a hátáról. Azután mindkét állat vágtatva tűnt el a sötétségben, otthagyva őket az erdő mélyén, a sápadt hold halovány fénye alatt. A törvény embere cifrát káromkodott és halálos dühvel fordult Tom felé, de nyomban lecsillapodott, ahogy meglátta a mellkasának irányzott hatlövetűt. A keze idegesen matatott a pisztolya agyán és egy rángás futott végig az arcán. Handy kiismerhetetlen képpel nézett vele farkasszemet. Egy hosszú pillanatig így álltak, egymással szemben, lövésre készen, aztán egy baljós hang kizökkentette őket a koncentrációból. Gally reccsent valahol a sötétben a hold csalóka fénykévéjén túl, az ezeréves fák alatt.
- Van itt valaki rajtunk kívül is! - Mondta Handy és mint egy mellékesen, elfordította a fegyver csövét a sheriffről. Az hasonlóképp cselekedett, agyában egymást kergették a gondolatok. Talán valami ragadozó állat, vagy ez a bajkeverő csapdába csalta? Elég volt egy pillantást vetnie a másik feszült arcára már tudta, hogy ez nem jöhet számításba. Eszébe jutottak a rémtörténetek a farkasok által szétszaggatott aranyásók maradványairól, amiket csak tavasszal találtak meg társaik. Az indiánok legendái a gonosz medvékről, amik éjjelente vadásznak a lelkekre. Esetleg egy hadiösvényen járó rézbőrű harcos, akinek minden fehér az ördögöt jelenti? Az erdőnek szinte tapinthatóan ellenséges aurája volt, a szellő, ami a városban és a prérin melegen cirógatta az ember arcát, itt belekapott a hajába, megpróbálta leverni fejéről a kalapot, hidegen kúszott be a ruhája alá. A férfi a szemét erőltetve a sötétségbe meredt, hirtelen egy árnyalakot vélt felfedezni és idegességében kétszer odalőtt. A fegyver hangja szétrobbantotta a természetfeletti csendet és a visszarúgás visszaadta az önbizalmát.
- Mire lőtt ember? Mit látott? -
- Azt hiszem egy emberi alakot a fák közt, de túl sötét volt, nem tudom biztosan. -
- Ha ember bujkálna az erdőben már rég halottak lennénk…-
Ebben volt igazság, a fényben állva, a tisztáson túlságosan jó célpontot nyújtottak, de a sheriff nem tudta rávenni magát, hogy a sötétségbe burkolódzó fenyők közé vesse magát. Hirtelen egy alak lépett a fénybe, görnyedt testtartással, kalapja mélyen az arcába húzva. Csuklójáig fekete kezében revolver csillogott, és szinte azonnal el is dördült. Mindkettőjük kezéből kirepült a fegyver, Handy a saját jobbjához kapott, az ő kezét átlőtte az idegen. A férfi síron túli hangon megszólalt;
- Távozzon sheriff, magával nincs dolgom, e felett a féreg felet magam ítélkezem! - Azzal hátrahajtotta a fejét és ahogy a kalap hátrébb csúszott a fején a hold fénye a mellkasára vetült. Két golyó ütötte seb tátongott rajta, de mindkettő csont száraz volt, vérnek még csak nyoma sem látszott. Derrick Stone elrakta a pisztolyát és arcán sátáni mosollyal, kivillantva agyarszerű fogait, a kínjában a földön fetrengő Handyhez lépett. A sheriff még látta, ahogy a fekete kéz felemelkedik, hogy kitépje a férfi szívét, de a végeredményt már nem várta meg, futásnak eredt, inaszakadtából rohant arra, amerre a várost sejtette. Fülében csengett az áldozat kétségbeesett sikolya és egy émelyítő, csámcsogó hang.
Tudta, Tom Handynak befellegzett.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
WAR89 2010.06.14. 21:36:10
Hastur 2010.06.14. 23:31:16
Regeltem,hogy kommentelhessek ide is^^
Nagyon fasza lett ez is!Ilyet nem olvastam még.
Utolsó kommentek