Derrick felkelt a földről, csodálkozásában felhúzta bozontos, barna szemöldökét, ami hiába volt dús, az izzadtság még így is a szemébe csorgott. A kalapja a porban hevert, a délutáni nap ezer kályha tüzével égette a tarkóját. Hátranyúlt a haja széléhez, keze véres, roncsolt szélű sebet tapintott ki a koponyáján. Golyót kapott, az orvlövész a fenyők közül tüzelt, ezt még meg tudta állapítani. Leesett a lóról és elvágódott a földön, furcsa módon nem is fájt, de a lövést még hallotta. Az a piszok gazember nyílván azt hitte a lövése végzetes volt és továbbállt. Nagy hiba volt, meg kellett volna ölnie, a férfi tudta, hogy okosabb lenne, ha továbbállna és meghagyná névtelen ellenfelét abban a tudatban, hogy halott. De Derrick Stonet nem ilyen fából faragták. Tudta, hogy most megkeresi és visszafizeti a tartozást, ólomban.

Nevadában két dologból élhetett meg akkoriban az ember. Prémvadászatból vagy egy ezüstbánya munkásaként. Volt még két gyakori foglalkozás, de azokból nem megélni lehetett, sokkal inkább belehalni. A bandita és a fejvadász. Tom Handy az utóbbi volt, orra egy poros kisvárosba vezette, Silver Creekbe. Fantáziadús név egy ezüstbánya köré épült porfészeknek. Nyomon volt, három hete kiraboltak egy vonatot az államhatárnál, egy vízfelvevő állomáson. A tettes a hírhedt bandita Derrick Stone volt. Legalábbis azt rebesgetik. Handy tudta, hogy Stone nem menekülhet dél felé, arra nem volt biztonságos búvóhely és az efféle söpredék amúgy is jobban érezte magát a kocsmákban kártyázva, mint hogy egy erdei kunyhóban húzza meg magát. Tom egyenesen a városba lovagolt, majd némi aprópénz és egy utcagyerek segítségével hamar kiderítette, hogy szimata nem csalta meg. Derrick a városban járt, de két napja ellovagolt a hegyekbe. A kocsmában megtudta, hogy a banditának van egy indián cinkostársa, vagy afféle partnere. A Shoshone törzsből kitaszított öreg rézbőrű. Azt rebesgették, mágikus hatalma van, de a törzse száműzte, mert pénzért a fehéreknek is eladta a varázst. Bizonyára ettől a vajákostól visszatérőben érte Tom golyója. A férfi kileste a nyomait, majd tudván, hogy Derrick város fogadójában előre fizette még négy éjszakáért lesben állva várta a visszatérését. Megbújt egy fákkal tarkított domboldalon és két napig várakozott, s amikor Stone végre feltűnt a vállához emelte a winchestert és lőtt. A golyó a férfi tarkójába csapódott és az nyomban összerogyott. Élve vagy halva. Halva kevesebb gond lesz vele. Tom visszaindult a városba, hogy értesítse a sheriffet, a hulla visszacipeléséhez nem fűlött a foga. Ez elhagyatott környék, legfeljebb egy hiúz vagy róka megkóstolja mire visszaérnek, de úgy számolta négy óra alatt megjárja az utat lóháton., addig semmi sem történhet a hullával.

Derrick hiába kereste a lovát, az megrémült a lövéstől és elrohant, mostanra árkon-bokron túl járhat. Merevnek érezte a tagjait, lenézett a kezére és elhűlve látta, hogy a bőre elfeketedett. Remegő kézzel kapott a nyakában lógó medálhoz és rémülten látta, hogy az eredetileg ezüstből formázott emberi kéz most éjfekete színt öltött magára. Hollószárny nem hazudott, a rituálé a kis sátorban, a félelmetes barlang nyílása előtt, melyet ember soha nem lépett át sikerült. A rablott arany, az a rengeteg pénz, mind az indiáné lett, de megérte. A medál megvédte őt a haláltól, de nem úgy, ahogy azt képzelte. A sebesülése halálos volt, nem csak egy karcolás. Az orvlövész jól látta, akkor, azon a tisztáson valóban meghalt. De visszatért a sötétségből és tudta, hogy egyetlen okból, hogy megbosszulja a saját halálát. Vér ízét érezte a szájában, az ellenfele véréét és a húsának ízét is érezte. Érezte a férfi szagát az erdei ösvényen, nem sokkal előtte haladt el, lovon. Érezte a jó lövés miatti büszkeségét, érezte a vágyát, hogy a kezébe kaparinthassa a fejéért járó vérdíjat. Tudta már a nevét, tudta, hogy vissza fog jönni az ő hullájáért és ha visszajön akkor ő várni fog rá. Ha a férfi ideér, akkor ő megöli. Tom Handynak befellegzett.

Silver Creek sheriffje kövérkés, iszákos ember volt. Becsületére legyen mondva szolgálatban még senki sem látta részegen. Most, hogy az a semmirekellő fejvadász sötétedéskor kirángatja, hogy fuvarozzon haza egy hullát, a zsebébe csúsztatta a laposüvegét. Egy halott nem szép látvány még nappal sem, a sötét erdőben, a lova hátára kötve pedig egyenesen taszító elgondolásnak hangzott. Leakasztotta a puskáját az állványról, majd kiment és felnyergelte a lovát. Handy szótlanul lovagolt mellette egész úton, a sheriff pedig nem volt túl jó kedvében, így nem kezdeményezett beszélgetést. Magában azonban megfogadta, hogy ha ez a cowboy csak egy perccel is tovább marad a városban a szükségesnél, találni fog valamit, ami miatt bezárhatja pár napra a fogdába. A bajusza alatt morogva és a férfit átkozva tette meg az utat és amikor Handy csodálkozva meredt egy tisztásra az úton, majd azt kezdte magyarázni, hogy itt lőtte meg Derrick Stonet és látta ahogy holtan esett össze elöntötte a pulykaméreg. Most emberedre akadtál te hazudozó, belőlem akartál csúfot űzni… Nagyot kortyolt az üvegből, majd előhúzta coltját és Handyra fogta.
- Fel a kezekkel! Most aztán megjárod te semmirekellő szájhős! Még, hogy egy ilyen kétbalkezes kutyafattya leteríti Derrick Stonet. Azonnal visszafordulunk és Istenemre esküszöm lesz pár kellemetlen napod a hűvösben! -
- Értse már meg ember, itt volt. Még a lyukat is láttam a fejében, ahogy összeesett. Valaki elvitte a hullát, csak így lehetett! -
- Nem vagyok kíváncsi a dajkameséidre fiacskám, óvatosan húzd elő a pisztolyod és dobd a földre, aztán a puskát is a nyeregtartóból. Vigyázz, csak semmi hirtelen mozdulat, vagy itt helyben keresztüllőlek! -
Tom belátta, hogy értelmetlen a vita ezzel az emberrel, viszont nem akaródzott neki megismerni a felbőszült sheriff vendégszeretetét. Lassan előhúzta a fegyverét és épp felfelé rántotta a volna, amikor a lovak hirtelen megbokrosodtak. Mindkettő felnyerített félelmében, orrlyukaik kitágultak, rémülten szaglásztak körül, mint mikor farkas közelségét érzik. Toporzékoltak izgatottságukban és mikor a sheriff megpróbálta megnyugtatni a hátasát, az felágaskodott és levetette a hátáról. Azután mindkét állat vágtatva tűnt el a sötétségben, otthagyva őket az erdő mélyén, a sápadt hold halovány fénye alatt. A törvény embere cifrát káromkodott és halálos dühvel fordult Tom felé, de nyomban lecsillapodott, ahogy meglátta a mellkasának irányzott hatlövetűt. A keze idegesen matatott a pisztolya agyán és egy rángás futott végig az arcán. Handy kiismerhetetlen képpel nézett vele farkasszemet. Egy hosszú pillanatig így álltak, egymással szemben, lövésre készen, aztán egy baljós hang kizökkentette őket a koncentrációból. Gally reccsent valahol a sötétben a hold csalóka fénykévéjén túl, az ezeréves fák alatt.
- Van itt valaki rajtunk kívül is! - Mondta Handy és mint egy mellékesen, elfordította a fegyver csövét a sheriffről. Az hasonlóképp cselekedett, agyában egymást kergették a gondolatok. Talán valami ragadozó állat, vagy ez a bajkeverő csapdába csalta? Elég volt egy pillantást vetnie a másik feszült arcára már tudta, hogy ez nem jöhet számításba. Eszébe jutottak a rémtörténetek a farkasok által szétszaggatott aranyásók maradványairól, amiket csak tavasszal találtak meg társaik. Az indiánok legendái a gonosz medvékről, amik éjjelente vadásznak a lelkekre. Esetleg egy hadiösvényen járó rézbőrű harcos, akinek minden fehér az ördögöt jelenti? Az erdőnek szinte tapinthatóan ellenséges aurája volt, a szellő, ami a városban és a prérin melegen cirógatta az ember arcát, itt belekapott a hajába, megpróbálta leverni fejéről a kalapot, hidegen kúszott be a ruhája alá. A férfi a szemét erőltetve a sötétségbe meredt, hirtelen egy árnyalakot vélt felfedezni és idegességében kétszer odalőtt. A fegyver hangja szétrobbantotta a természetfeletti csendet és a visszarúgás visszaadta az önbizalmát.
- Mire lőtt ember? Mit látott? -
- Azt hiszem egy emberi alakot a fák közt, de túl sötét volt, nem tudom biztosan. -
- Ha ember bujkálna az erdőben már rég halottak lennénk…-
Ebben volt igazság, a fényben állva, a tisztáson túlságosan jó célpontot nyújtottak, de a sheriff nem tudta rávenni magát, hogy a sötétségbe burkolódzó fenyők közé vesse magát. Hirtelen egy alak lépett a fénybe, görnyedt testtartással, kalapja mélyen az arcába húzva. Csuklójáig fekete kezében revolver csillogott, és szinte azonnal el is dördült. Mindkettőjük kezéből kirepült a fegyver, Handy a saját jobbjához kapott, az ő kezét átlőtte az idegen. A férfi síron túli hangon megszólalt;
- Távozzon sheriff, magával nincs dolgom, e felett a féreg felet magam ítélkezem! - Azzal hátrahajtotta a fejét és ahogy a kalap hátrébb csúszott a fején a hold fénye a mellkasára vetült. Két golyó ütötte seb tátongott rajta, de mindkettő csont száraz volt, vérnek még csak nyoma sem látszott. Derrick Stone elrakta a pisztolyát és arcán sátáni mosollyal, kivillantva agyarszerű fogait, a kínjában a földön fetrengő Handyhez lépett. A sheriff még látta, ahogy a fekete kéz felemelkedik, hogy kitépje a férfi szívét, de a végeredményt már nem várta meg, futásnak eredt, inaszakadtából rohant arra, amerre a várost sejtette. Fülében csengett az áldozat kétségbeesett sikolya és egy émelyítő, csámcsogó hang.
Tudta, Tom Handynak befellegzett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.