Csak ülök, magányosan bámulok kifelé egy felhőkarcoló hatvankettedik emeletének ablakán. Eső veri az üveget, halkan kopog, mint egy fájdalmasan szívszorító dallam. Látom lefolyni a cseppeket, magukkal viszik a port, a peremen összegyűlnek, majd leesnek a mélybe. Felnézek a…

> Régebbi bejegyzések"/>
süti beállítások módosítása