Szilánkok a tükörből - Crom
2010.09.10. 01:35
Mikor beléptem a klubba, a bejáratnál a kopaszok jól megnéztek maguknak. Haha, szerencsétlenek. Ha tudnák, hogy egy pöccintésemmel ráégethetném a bőrüket a koponyájukra… Szánalmas férgek, mint ezek itt. Itt vergődnek ebben a pöcegödörben. Borzalmas ez a valami, ami a hangfalakból árad. Özönlik, mint egy folyékony drog tenger. Papír emberek, műanyag zenéje, a gyengéknek. Rühellem az ilyen helyeket. De ha a Valkűrök szólnak, nekem mennem kell. Köt a tartozás. Lord Valkűr biztosan valami kurva fontosat akar, amiért kikellett másznom a függőágyből kibaszott hajnali kettőkor. Utoljára akkor hívott fel, amikor azt az óriást kellett elintézni Tokió mellett. Az durva darabolás volt…
Crom elsétált a pultoknál állók és a táncoló tömeg közti keskeny részen, ahol kevesebben álltak. Megcélozta a hátsó fémlépcsőt és a bársonnyal borított faajtóhoz sétált. Három rövid koppantás és egy negyedik egy lélegzetvételnyi szünettel. Így az őr tudta, hogy kihez jöttek. Megnyílt a lépcsőfordulóban lévő álfal, kicsivel mögötte az árnyékban. Crom vetett egy undorodó pillantást a tánctérre, majd beslisszolt a résen.
Faszom a csigalépcsőkbe… Ezek húszezer éve csigalépcsőket építenek mindenhova. Jól védhető mi?! Agyatlan építőmesterek az űrből. Csak kidobom a taccsot mire ezen a szaron hússzor megfordulok lefelé menet. Persze világítás nincs. Csinálok egy kis fényt.
Apró lángocska jelent meg Crom tenyerében, kezét magasra feltartva lépdelt tornacipőjében lefelé a fekete fémből faragott, nyomasztó lépcsőkön. Végül egy boltíves kapuhoz érkezett, amin a Valkűr család címere állt, egy piramis, felette egy könnyező szárnyas szemmel. A Valkűrök voltak az első várépítők, az emberiség hajnalán szálltak le egy közeli helyőrségükből a földre. Ők tanították meg az embereket az erődépítésre, minden újítást, minden ötletet tőlük kapott az emberiség. Cserébe beházasodtak az emberek közé, felhígított vérű utódaik a háttérben maradva figyelték az ifjú fajt. Irányították a világot, kísérleteztek. Háborúkat robbantottak ki, járványokat engedtek szabadon kémcsöveikből. Valódi céljuk mindmáig titokban maradt.
Crom meghajlással köszöntötte Valorant, a lord jobb kezét. Egy félvér, de a valkűrökhöz utolsó csepp véréig hű férfit. A magas, szőke hajú Valoran biccentéssel fogadta az üdvözlést.
- Te bérgyilkos vagy. Mégpedig elég jó, legalábbis a fajtádon belül. -
Ezt nem hiszem el… Szidod a fajtám, te korcs kutya! Te aki megölted a saját anyád beavatásodként. Hánynom kell a degenerált sznob pofádtól.
- Igen, azt mondják, Valoran úr. -
- Nos, ebben az esetben ajánlom, hogy megszolgáld a Lord bizalmát! Személyesen téged akart a feladatra. Mint azt bizonyára te magad is érzed… Habár kételkedek a belső szemed tisztaságában, de ezt a fajta mágikus ébredést még a te… képességeiddel is érezned kell. Háborog a világ, az álca, amit a földre terítettünk meggyengül. Hamarosan lehull a lepel és az elfelejtettek közül lesznek, akik visszakövetelik a világot maguknak. A bukottak sosem törődtek bele a vereségükbe. De ezzel majd mi, valkűrök törődünk. A te dolgod egy másféle fej leütése lesz. -
- A sárkány? -
- Igen, a kilenc fej, vágd le őket és meghal a féreg. Itt a lista. Ne feledd, tartozol nekünk. -
Hogy felejthetném el te nyomorult! Na nézzük kinek kell idő előtt fűbe harapnia… Micsoda humoruk van. Rohadékok. Végül is Káin sarjai vagyunk, de a testvérgyilkosság akkor sem a kedvencem.
- Értettem. Meglesz. -
- Ne okozz csalódást! -
- Nem fogok. -
Vigyázz magadra Felix… Hamarosan találkozunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
oPPÁRÉ 2010.09.14. 23:03:12
BleedingheartWitch 2010.10.14. 20:33:44
Kurva jókat irsz kérlek abba ne hagyd!!!
Utolsó kommentek