Részeg Önelemzés

Füst a sötétben, élénk álmok habjai közt vergődő szerelem. Hitvallás, vagy csak hit, vagy csak vallás, vagy álom. Halál, élet, a kezdet. És a vég. Ittas állapot, nedves végzet. Ha elkezdted mindenkinek jobb ha bevégzed. Rímtelen rigmus ugatta igazság, lelkemben beszélő őrült, halandzsázó királylány. Vagy voltál, talán az enyém leszel. De ha nem ölellek ma, holnap már csak emlék leszel. Kortalan haldoklás, egy igaz Isten. Érzéki csalódás, játék a szívben. Untatom magam, gyűlölöm a lelket, eladom, nem kell, elég a tested.  Magnum opus, részletekre kitérő önkínzatás, ép elmét bekebelező önvallatás. Ez vagyok én és ez lehetnénk mi, de jobb ha maradsz aki. Eltűnök majd, elhalványul, megfakul és akinek kéne az nem sárgul. Egyedül maradtam. Egyedül voltam. Egyedül leszek és a magánnyal egybe forrtam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.