Az üresség várakozás, bénult görcsbe merevedett lélek. Önfenntartó szellemi katatónia, törött fogaskerék, mely miatt az egész gépezet körbeforog. Célját, értelmét veszti és saját létét megfojtó hurkokba tekeredik. A sérülés régi már, a javítás megtörtént, a letört…

Füst a sötétben, élénk álmok habjai közt vergődő szerelem. Hitvallás, vagy csak hit, vagy csak vallás, vagy álom. Halál, élet, a kezdet. És a vég. Ittas állapot, nedves végzet. Ha elkezdted mindenkinek jobb ha bevégzed. Rímtelen rigmus ugatta igazság, lelkemben beszélő…