Lefekszel, becsukod a szemed, sötétség.
De várj csak, valami fénylik. Halványan ragyog, sárgásan izzik. A szemhéjad mögé homok pereg, érzed ahogy megszúrja a szemgolyód. Kinyitod a szemed.
A szobádban vagy, a hifid vagy az ébresztőórád fénye halványan megvilágítja a szobád, körvonalat adva a tárgyaknak. Megdörzsölöd a szemed, nem fáj, nem viszket, visszafekszel.
Becsukod a szemed, sötétség.
Újra kezdődik a halvány ragyogás, sárga izzás és távoli morajlás. Majd megjön a homok, lassan pereg a szemhéjad alá. Kis halmokat alkot, majd dombokat, megduzzad, lefolyik az arcodon, végigpereg a mellkasodon és ahogy felkavarja a nyitott ablakon befúvó hideg őszi szél, dűnék bontakoznak ki belőle. Megmászod az egyiket, a legmagasabbat.
Lábad nem csúszik meg s bár a homok néha kishíján maga alá temet, mégis felérsz a tetejére. Lenézel magad mellé, egy botocska hever a földön, letört ébenfa ág, ismeretlen kezek egy ismeretlen jelet karcoltak bele. Felveszed és beleírod a neved a porba. Ez a te dűnéd, a legmagasabb.
Körülnézel, ameddig csak ellátsz mindenfelé örvénylő homok és száguldó forgószelek, amik néha felkapják a port, ilyenkor átlátszatlanok lesznek és valami megcsillan bennük. Valami zajlik a távolban, nagyobb porfelhő a többinél és több csillám is arrafelé tart tornádó hátasán. Megmozgatod szárnyaid, régen használtad őket, tollaid néhol rendezetlenek, előfordulhat, hogy egyik-másik végén megült egy vércsepp. Felrúgod magad a levegőbe, hagyod, hogy a szél belekapjon kiterjesztett sasszárnyadba, felborzolja hajad. Keresel egy felszálló meleg légáramlatot s felvitorlázol a kék eget pöttyöző felhők közé. Arrafelé veszed az irányt amerre a szelek fújják fénylő utasaikat.
Lustán csapkodsz szárnyaddal, kiélvezed a repülést, úgysem kezdődik el semmi nélküled. Egy régi-régi réz látcsövet húzol elő feneketlen zsebeid egyikéből, emlék, ha úgy tetszik szuvenír egy másik útról. Ezzel pásztázod a vidéket. A világ változik, ahogy elhaladsz felette. Épületek bukkannak elő szélkakasok szúrják át a homok felszínét, elsüllyedt, városok, elfeledett ősi építmények bukkannak felszínre. Fekete piramisok tetejükön ősi szimbólumokkal, véres lépcsővel, ezertornyú kastélyok repkénnyel futtatott bástyákkal sötét homályba burkolózó toronyszobákkal, nyüzsgő városok, kusza sikátorokkal, vörös téglából rakott házakkal, eonokkal ezelőtt épült, kihalt labirintusok emelkednek ki a homok alól. Hideg kövekből rakott falaik közt csontok fehérlenek. Ligetek sarjadnak a semmiből, hatalmas fák lombjai tűnnek fel a láthatáron, sötét erdők, mélyükön tisztással. A tisztásokon hatalmas kövek körei. Efféle köveket dombtetők is viselnek, koronaként mint királyok kik bírják még az ősök tudását.  Gigászi kristályok törnek utat maguknak az ég felé szivárványszínekre bontva az aranyszínű nap izzó sugarait. Folyók, patakok zúdulnak le a hirtelen magasba törő hegyek oldalán. Az újszülött világot felbolydult hangyabolyként lepi el millió lakója, sokszínű, bábeli forgatag. Lények ezrei kaleidoszkóp szerű örvénylésben foglalják el helyüket. Innét csupán színes pontoknak látszanak, nem is ismered mindet, csupán reméled, hogy egyszer megfogod.
Közel vagy célodhoz. Látod magad alatt a pörgő forgó förgeteget, látod amint sok száz csillogó pont kavarodik fel benne. Egy pillanatra megváltoznak, alakot öltenek de túl gyorsak még álombéli szemednek is ahhoz, hogy kivedd őket. Meggyorsítod röptöd, az örvény közepe fölé repülsz és egy pillanatra megállsz a levegőben, egyhelyben lebegsz. Veszel egy mély levegőt és szárnyaid válladhoz szorítva, zuhanórepülésben buksz a végtelen maelströmbe.
Függöny fel, első felvonás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MuellR · http://cartoonheroes.blog.hu 2009.10.16. 16:10:02

Valóban elég kemény ezis! Nem gondolkoztál, hogy beküldd irományaidat vmi fantasy-val foglalkozó kiadóhoz? Mert sztem jó kis sztorikat kanyaríthatnál belőle! Álmaid helyszíneiből lazán lehetne tájegységeket formálni, és koherens történetet, novellát majd regényt kihozni belőle! Nekem legalábbis tetszik, időd lesz rá, érdemes lenne megpróbálnod!

Válasz erre 

Oidipus Prime · http://oidipusprime.blog.hu/ 2009.10.17. 17:24:03

@MuellR: Köszönöm szépen! Jólesik ezt olvasni a barátnőm is rágja a fülem érte két éve lassan, de nem érzem azt, hogy elég jók lennének. Rengeteget kell gyakorolnom még azt hiszem,a baj az, hogy nálam az írás ösztönszerű, benyomásalapú az nemigazán megy, hogy kitalálok valamit és azt írom meg mert a dolog folyamatában változik nálam. Miközben írom néha a horrorból lesz fantasy vagy egy egyszerű bevezetés megtetszik és kinövi magát kerek sztorivá. tanulnom kell még ezt azt hiszem. Meg sok gyakorlás kell mert ennek a történetnek a közepe is tobzódik a leírástól, szóképektől ami nem tesz jót neki. Szóval köszönöm szépen nagyon jólesik, de majd meglátjuk. Ma este felrakok egy újabbat egyenlőre tengerész történet de meglátjuk mi sül ki belőle mire befejezem. Remélem az is tetszeni fog.

Válasz erre 

MuellR · http://cartoonheroes.blog.hu 2009.10.18. 00:29:14

@Oidipus Prime: A leírásoktól, szóképektől lesz színes, és jó vaskos a könyv. Nézd meg a Gyűrűk ura 1. kötetét. Semmi nem történik, de jó leírások vannak benne. Nálad megvan a story is. Ha változik, kanyarog, az nem baj. Morfinisták anno rengeteg minden elvontat írtak mégis bejött a népnek. Én pl. teljesen ihlet híján vagyok, pedig nekem is mondták, hogy írnom kéne. Próbálkoztam, 9 A4-es oldalig jutottam, aztán hamvába halt. Ne add fel! Rendszerezz, építsd be ami esetleg rövidebb, vagy nem érzed passzentosnak! Köré lehet írni, vagy variálni! Ezt nem tudom kell-e tanulni. Ha megtanulod az "aranymetszés" szabályait, túlságosan arra fogsz koncentrálni és nem úgy írod, ahogy neked jó, vagy ahogy az zsigerből kívánkozna, és az csak rontana rajta! Szerintem. Hajrá!

Válasz erre 

chibo · http://emptinesschangeyourmind.blog.hu/ 2009.10.18. 01:51:23

"Újrakezdődik a halvány ragyogás, sárga izzás és távoli morajlás. Majd megjön a homok, lassan pereg a szemhéjjad alá. Kis halmokat alkot, majd dombokat, megduzzad, lefolyik az arcodon, végigpereg a mellkasodon és ahogy felkavarja a nyitott ablakon befúvó hideg őszi szél, dűnék bontakoznak ki belőle. Megmászod az egyiket, a legmagasabbat." <3 Csinálsz belőle egy novellás gyüjteményt ha tetszik ha nem. punktum.

Válasz erre 

Oidipus Prime · http://oidipusprime.blog.hu/ 2009.10.18. 01:56:17

Hát köszönöm szépen a biztatást, nagyon jólesik (: komolyan.

Válasz erre 

MuellR · http://cartoonheroes.blog.hu 2009.10.18. 02:46:49

@chibo: Yarrr!

Válasz erre 

mesko 2011.02.11. 16:00:03

elolvastam és olyan jó természetes volt, tudsz te..ez mikor is volt? 2009!
na látod, s kezdj el emlékezni, hogy mit éreztél akkor..:)
majd olvasom tovább, mikor időm lesz..

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: