Felix - Emlékek
2010.06.06. 17:53
"Halál a jutalmad, örökös őrület és szenvedés. Prometheus voltál, aki a szerelem lángját hozta le az égből, de keselyűk elé vetettél és azok minden éjjel kitépik a szíved, csak hogy egy lyukkal a mellkasodban ébredj és újra visszanöveszd mire leszáll a sötétség.
Várhatod a valkűrt, aki leszáll az égből és lángoló pallosával elmetszi börtönöd láncait. Te magad túl gyenge vagy, izmaid és akaratod túl kevés, a láncokat csak megszokásból rángatod, tudod, hogy nem eresztenek, önerődből nem szabadulsz. Ha egy torz isten furcsa szeszélye folytán megkönyörül rajtad és csuklóddal együtt levágja bilincsed akkor felszabadulhatsz, de ott marad belőled egy rózsát markoló ököl és egy végtelen könnycsepp nyoma a sziklán. Másként csak az idő vasfoga rágja majd láncaid, míg végül üresen és megtörten térdre rogysz a béklyóid rozsdás halmaiba."
Felix eldobta a könyvet és leült az egyik feldöntött könyvespolc tetejére. A borító megpörkölődött a tűzben, a könyv címe és írójának kiléte homályban maradt, mégis ismerősek voltak neki a gondolatok, a nyilvánvalóan túlspilázott szöveg amatőr volta ellenére is. Olyannyira ismerős húrokat pendített meg, hogy kénytelen volt eltörölni egy könnycseppet. Beth… vége, halott, már akkor az volt mikor megismerte. Felix sosem volt jóképű ember, mostanra pedig már elég mélyen beleásta magát a fekete mágiába ahhoz, hogy testben és lélekben egyaránt visszafordíthatatlan károkat szenvedjen. Apró, mélyen ülő szemei olybá tűntek, mintha sosem érné őket fény, sötétségben maradtak akárcsak lelke. Az a cinikus mosoly, ami az arckifejezését mindig uralta tovatűnt, ha valaki most látta volna, talán megpillantja a valódi embert a kínok alatt. Félreértés ne essék a kínok legtöbbjét ő okozta és nem pedig szenvedte, ezzel tisztában is volt. Mégis, ha az-az élőhalott nő, akinek a szíve nagyon is élő volt… ha ő itt lenne, ha csak egy percre visszakaphatná…
Felix fiatal korában sorra járta az írországi temetőket, kezében egy bőrkötéses, megsárgult lapokat tartalmazó könyvvel. Ügyet sem vetett az új sírokra, nem kereste gazdag családok neveit, hogy a velük temetett értékeket kikaparja. A régi, fakereszteket és szétmállófélben lévő kriptákat kereste mindig, a furcsa rúnákat, amik elütöttek a keresztény jelképektől, az önmagába csavarodó csigavonalat, a kulcs jelét. Hegyesre reszelt kannibálfogai ezeréves csontokba martak, felfalta a holtakat és elrabolta tudásukat. Jobban mondva újra felfedezte, hiszen nekik már úgysem lehetett rá szükségük. Egyszer aztán egy önmagához hasonló lényre bukkant egy sötét, vetemedett faajtó mögötti üregben. A nő már nem élt, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy azt mondani szokás, ghoul volt, hullazabáló rettenet, átkozott lény, ami förtelmes életre kárhoztatott. Felix első rémületében majdnem megégette, de valami visszafogta a kezét, s mikor a tenyerén táncoló lángok fényében jobban szemügyre vette a nő halottsápadt arcát valami megmozdult benne. Az a kérges szív először és utoljára életében megdobbant…
Elég, a munkára kell koncentrálnia, nem pedig idióta regényeket böngésznie. Lehuppant a polcról és szemügyre vette a gólemet, az agyag nagyrészt szétfolyt a test körül, egy feketére perzselt óraműhöz hasonló tárgyat tárva fel a homonkulusz mellkasában. A férfi lehajolt és kis erőlködést követően kiszabadította a megolvadt test börtönéből. Zsebre tette az értékes tárgyat majd megvizsgálta az öreg zsidó maradványait, akié a bolt volt. Nem sok maradt szerencsétlenből, egyre kevésbé tudja kontrollálni a lángokat, képességei rendre megtréfálják, nem akart ekkora pusztítást végezni, bár szemtanúkat amúgy sem hagyhatott volna hátra. Így is túl sokan akarnak a gigájára lépni már, nem hiányzik egy földmélyi vérdíj a fejére. Zsebében a zsákmányával, peckes léptekkel távozott a régiségkereskedés füstölgő romjai közül, komótosan elsétált a sarokig, majd mikor meggyőződött róla, hogy senki sem követte, felemelt egy csatornafedelet és leugrott a sötétségbe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Geldrin · http://geldrin.deviantart.com 2010.06.06. 19:58:52
A nekromanták meg amúgy is a kedvenceim közé tartoznak! :D
Utolsó kommentek