Hétfő reggel
2010.02.11. 00:53
WARNING!!! Előszöris ez csak egy hirtelen agymenés, másodszor elég randán beszélek benne, harmadszor meg semmi értelme. Ha ez nem tántorít el akkor enjoy. :p
Menekülök az utcán, mint láthatod, kezemben szögekkel kivert faléc. Mögöttem az élőhalottak pokoli hordája rohan, üvöltve, morogva. Velem együtt sikoltó embertömeg menekül a háború sújtotta utcán. Testvér harcol testvérrel, apák zabálják fiaik beleit, büszkén csámcsogva. Az egyik rohanó halott a ruhám után kap, megsuhintom az ütőt és vér fröccsen a kezemre széthasadó koponyájából, futok tovább. Hamarosan egy lakótelep szürke, összefirkált falú házóriásai közt rohanok, a fősodortól leszakadva elkanyarodtam, hazafelé tartok.
Egy pillanatra megállok, hogy kifújjam magam, felnézek az égre. Órákkal ezelőtt kezdődött. Mindenki aki halott volt, új életre kelt, emberi húsra éhezvén. Mondanom sem kell, hogy igen gyorsan gyarapodott a sétáló hullák száma, hamarosan pedig már rohanni kezdtek. Pár véres szájú, saját beleit vonszoló nyugdíjas tűnik fel az egyik kapualjban. Ez jó móka lesz, itt várjatok meg. Lendül az ütő, törik a csont, loccsan az agyvelő. Az egyik még mászik egy picit utánam a szétvert térdeit figyelmen kívül hagyva, csontos kezeivel lábam után kapva. Kap egy ütést fejre, nagyot loccsan akkor, azután elhallgat.
Tovább futok hazafelé, remélem, hogy a családomat nem kell könyörületes módon végső nyugalomba vernem. Vadászgépek húznak el a fejem felett és halálos terhüket a lakótelepre dobják. Kibaszottul nem szeretem a napalm szagát így reggel. Üvegszilánkok és lángoló bútorok repülnek szerteszét. Egy égő rádió csapódik be mellém, reptében még hallom ahogy Bob Marley azt énekli, I shot the sheriff...
Rohanok tovább, valahol nem messze fegyverlövések durrannak, sajnos elég hamar abba is marad a dolog. A következő sarkon bekanyarodva elérek a zöldövezet széléhez. Innentől már kertes házak között vezet az utam, remélhetőleg kevesebben próbálják majd megrágcsálni az ádámcsutkámat. Csörtető tömeget hallok közeledni így hirtelen ötlettől vezérelve beugrom egy ház udvarába, a kerítés kiszakítja a pulóverem, Angliából kaptam… ezért valaki csúnyán vérezni fog. Csöndben lapulok a kerítés aljában és várom, hogy a nyáladzó horda elvonuljon. Egy hétpettyes katica száll a mocskos, véres kezemre, egy pillanatra elérzékenyülök, de aztán nekipöccintem a betonfalnak, ne csak nekem legyen szar napom már.
Amint az agyatlan zabagépek elhaladtak rejtekhelyem mellett, hátrafordulok és a ház udvarán át rövidítve vágok át. Elég jó ötletnek tűnt, bár nem számoltam a lakó kutyájával, állatot pedig nem bántunk, így mikor Morzsi ugatva rohant utánam a kutyaházából, lehetőségem nyílt egy jót sprintelni a túloldali kerítésig.
Mikor ezen is sikeresen átszenvedtem magam, úgy döntök ideje valami tartósabb fegyverféle után nézni, a kezemben lévő karóval úgy saccra még két-három barackot lehet adni, mire kettétörik. Berúgom egy fészer ajtaját és mintha a gyilkoló szerszámok Eldoradojába kerülnék, sarlók, különböző méretű kalapácsok, egy rozsdás kasza és vagy háromféle balta vigyorog rám a falról. Övembe kalapács kerül, kezembe egy szimpatikus fejsze. Találok egy munkavédelmi kesztyűt is, fel is húzom, legalább vértől síkos kezemben sem fog csúszkálni a nyél. Kirúgom a kertkaput és a telkek alján csordogáló patak mentén haladok tovább, fóliasátrak, kiskertek, az egyik helyen még egy medence is van. Elég nagy a csönd, ami jó jel tekintve, hogy a folytonos sikítást és csámcsogást már nagyon megszenvedte a fülem a belvárosban. Kijön az ember a pékségből és nagyot harapna az almásrétesbe, erre egy kövér buszsofőr előtte gázolja le az egész buszmegállót. Elég szar hétfő reggel. Kinyílt az ajtó és az utasok leugráltak a lépcsőn aztán elkezdték felfalni a megcsonkított túlélőket, elég hirtelen fordult ki a számból a rétes. Az első akit megöltem egy alsós kislány lehetett, kirúgtam a lábát aztán megtapostam egy kicsit a fejét szorgalomból. Hát nem egy nagy hőstett, de hát megakart harapni. Csak a hülye nem vágta le miről van itt szó, kibaszott zombik apám. Ezt vártam egész életemben, végre szabadon beverheted minden idióta fejét.
Végre hazaértem és stílusosan berúgtam az ajtót, ANYA MEGJÖTTEM!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
WAR89 2010.02.11. 00:55:58
Oidipus Prime · http://oidipusprime.blog.hu/ 2010.02.11. 00:56:05
oPPÁRÉ 2010.02.11. 10:55:55
csildicsildi · http://egyutcalanynaploja.blog.hu/ 2010.02.23. 00:20:01
"Egy égő rádió csapódik be mellém, reptében még hallom ahogy Bob Marley azt énekli, I shot the sheriff..."
Itt felnevettem. :)
Oidipus Prime · http://oidipusprime.blog.hu/ 2010.02.23. 01:18:28
csildicsildi · http://egyutcalanynaploja.blog.hu/ 2010.02.24. 19:04:01
Oidipus Prime · http://oidipusprime.blog.hu/ 2010.02.24. 20:28:12
csildicsildi · http://egyutcalanynaploja.blog.hu/ 2010.02.24. 21:35:21
Még, még, még oidi, ennyi nem elég. :D
Oidipus Prime · http://oidipusprime.blog.hu/ 2010.02.24. 21:36:43
Oidipus Prime · http://oidipusprime.blog.hu/ 2010.02.24. 21:49:10
csildicsildi · http://egyutcalanynaploja.blog.hu/ 2010.02.24. 21:54:59
Nem, eddig még csak ide firkáltam, de igyekszem majd aktív lenni. Előtte az egész éjszaka, lesz időm. :D
Jól gondolod, Ildi és köszönöm a dorgálást igazán jól esik, meg is van a következő post alapja. :D
Utolsó kommentek