Kiscserkészek - Harmadik Rész
2010.02.16. 17:04
- Helyes, kérek egy vizuális képet a főmonitorra. – Kilököm magam az ajtón és végighúzódzkodom a folyosó oldalába épített létrafokok segítségével a parancsnoki kabinig. Mögöttem ötvenméternyi folyosó, tízméterenként ajtóval. Csak az enyém világít, a többieket hagyom még aludni kicsit, ezért a szenvedésért megérdemlem, hogy én vessem az első pillantást a nyúl üregébe. Elfordítom a kallantyút a vezérlő ajtaján, ami halkan a falba siklik. Fehéres, szürkés színek uralkodnak a kör alakú helyiségben, amibe belebegek. Öt szék áll legyezőszerű alakban, középen csapóajtó a padlón, amin át a leszállóegység zsilipjébe lehet jutni. Hálóhelyiség és egy kezdetleges konyha csak a raktérben van, a hajót nem huzamosabb itt tartózkodásra tervezték, csak azért építettek bele konyhát, hogy ha esetleg el kéne halasztani a leszállást egy-két nappal ébredés után, a pályaszámítás korrigálása miatt. Beülök a székembe és felkattintom a monitort, a kép először kissé zavaros, de aztán rátolok egy szűrőt és egyből megjavul, talán elállítódott a húszéves állásban. Elgondolkodok egy pillanatra, hogy ha mi az akkori csúcstechnikát használjuk, milyen lehet a mostani a földön? Lehet, hogy már meg is előztek minket? Csak egy módon tudhatom meg, megnyitom a vizuális képet a kivetítőn. A hajónak nincs valódi ablaka az orrán lévő pajzs miatt. Az antennák elégnének a napszelektől és a becsapódó portól a nagy sebességünk miatt, ha nem lenne ott. Így marad a kristálytiszta, kamerák közvetítette kép. Az elém táruló bolygó szavakkal leírhatatlan szépségű, gyönyörű, zöld világ, hatalmas kék óceánok és végtelen erdőségek borítják. Felhőrétegén át is látszik nem evilági domborzata, ahogy a száz kilométeres hegyláncok megtörik a gigászi felföldek vonalát. Ráközelítek, maximális nagyításnál megtalálom a jövendőbeli lakhelyünket, Reményfalvát. Pont a megadott koordinátákon, első ránézésre sértetlenül. Eddig nagyon jól ment. Hátraindulok, hogy felolvasszam a legénység többi tagját.
- Tom, kérlek fűtsd föl kicsit a hibernáló szobákat, mikor kimásztam majdnem megfagytam. -
- Igenis hadnagy. –
Elsőnek a kapitányt olvasztom fel, ellenőrzöm az adatait, de a biztonság kedvéért lefuttattatok egy elemzést Tommal is. Minden rendben, úgy tűnik Gideon nagyon jóbőrben van. Én kissé gyengének érzem magam, hiába ingerelték az izmaimat elektródák az út alatt, érzem, hogy nem voltak valódi használatban jó sokáig. Ha leszálltunk formába kell hoznom magam. Az ezredes rám vigyorog, amint kinyitja a szemét és az első kérdése az, hogy:
- Ott vagyunk már? –
- Igen ezredes úr! Megérkeztünk, várjon fel kell tennem a rutinkérdéseket! – Csalódott képpel fordul hozzám.
- Oidipus, ismersz, évek óta erre készülök, nem fogok bedilizni egy kis mélyálomtól, menj és olvaszd ki a többieket, addig én megnézem mi a helyzet Jerryvel, ja és függeszd fel az ezredesezést kérlek. Az efféle hivatalos szarságot hagyd meg Josenak. – Azzal újra rám villantja ezerdolláros mosolyát és felhúzza a kezeslábasa cipzárját. Ráhagyom a dolgot és lezárom a fagyasztója tetejét azzal továbblököm magam az Eva Brown feliratú ajtó irányába.
Hamarosan a doktornő is felolvad, kezeit tettetett szégyenlőséggel kapja maga elé, szándékosan magas hangon felsikít, Szatír! Nem mintha nem láttam volna meztelenül már a gyakorlatok alatt. Mindenki töltött már mélyálomban minimum fél évet és a beöltözéseknél sem szégyenlősködtünk. Jót nevetünk rajta, kapok egy jóreggelt-puszit, azután felteszem neki a rutinkérdéseket, mindegyikre hibátlan választ ad. Mosolyogva félreállok Eve útjából és ő már száguld is kifelé a folyosóra ahol már előre kiabál a kapitánynak
- Mit látsz Giddy? Van már növényzete? -
Kissé féltékenyen nézek utána, én bezzeg sosem voltam még Oidi… Azt hiszem szükség lesz azokra a nemi vágyelfojtó tablettákra, amik mindnyájunk adagjában vannak. Intelligens arcát keretező, rövid barna hajával és gyönyörű kávébarna szemével Dr. Eve Brown nem elhanyagolható kísértést jelent majd ebben az új paradicsomban. Nem baj, húsz év és jönnek a csirkék majd, csak válogatni kell köztük. Addig is elvan az ember, majd lefoglalom magam, olvasok vagy szobrászkodok, vagy valami… Megcsóválom a fejem és csinálom a dolgom tovább.
Tony meztelensége már nálam okoz gondot, sosem tudtam megszokni a látványát, bár ezt remélhetőleg ügyesen titkolom pókerarcom mögött. Neki is kezdek a kérdések felolvasásának, mintha nem tudnám őket már fejből, belepillantok a kezemben tartott lapvetítőbe és hangosan olvasni kezdem őket; Neve? Tudja ki ön? Tudja miért van itt? Soroljon fel három színt. Sorolja fel a vészhelyzet esetén teendőket. És így tovább huszonkét kérdésen át. Aztán végigsétáltatom a cryostasis kamra padlóján található szaggatott vonalon, megvizsgálom a retináját, reflexeit és csak ezután engedem útjára. Tony becsületesen végigcsinálja, egy rossz szava nincs, de ő is hipersebességgel löki magát a vezérlő felé, amint végzünk.
Utolsónak hagytam Horvath ezredest. Ahhoz képest, hogy még csak harminc éves az ezredei rang kissé magasnak tűnik és abból, amit tudok róla, meg ahogy a nyakunkba varrták, úgy tűnik, nem csak a saját érdemei alapján emelkedett ide, de ez végül is lényegtelen. Természetesen egy szót sem hiszek abból, amit a jelentésemben bekellett olvasnom, sose volt ez a csávó forradalmár hős, terrorista az lehet, de attól, mert később ünnepé avatnak egy tömegmészárlást, az még mészárlás marad. Mindenesetre jó pofát kell hozzá vágnunk, de ha leszállás után is annyit fog pattogni, mint a felkészülés ideje alatt akkor nagyon hamar balesetet fog szenvedni, azt garantálhatom. Rigolyás, szabálymániás fanatikus, az Egyesült Föld vezetőinek láncos kutyája. Azért van itt, hogy ő legyen az új világ vezetője és szellemi atyja. Na ez nem fog bekövetkezni, Gideon ezredesnek is megvannak a maga tervei, még ha megbízóink és a világ felé kötelességtudó, fanatikus hívő arcát is mutatta. A legénység minden tagja be van avatva és intelligens emberek révén támogatják is a tervet. Ha a rendszert nem tudod megdönteni, csatlakozz hozzá és bomlaszd szét belülről. Jöhetnek a hajók, az Ark 1 katonáinak parancsnoka Sanders jó barátja és elveinek támogatója, Ross Wheldon tábornok. A következő hajók, már egy erős, Sandershez lojális hadsereggel találják magukat szembe, mi nem követjük el a holdkolóniák hibáit. Ők túl kicsiben gondolkodtak, nem volt mit kínálniuk a szabadságukért. Nekünk itt egy egész bolygó, nem csak pármillió tonna fém. Egy bolygó, amire feltétlenül szüksége van a haldokló föld lakosságának. Reméljük, hogy vérontás nélkül véghez tudjuk majd vinni az elszakadást és még Joseval sem kell végeznünk, elég lesz félreállítani az útból. Mindenesetre most felnyitom az ő fagyasztóját is. Azután ellenőrizzük majd az összes bejövő adatot és elküldjük a rádióüzenetet a földre. Alig várom már, hogy bepöccinthessem a térgörbítőt. Na, de most lássuk ezt a rókaképű ex-kolumbiait.
A Jerry nevű leszállóegység kerek ablakán kibámulva Sanders láthatta az orrpajzs alsó szélét, mögötte pedig az új, felfedezésre váró világot. Úgy érezte magát, mint egy spanyol hódító a vitorlás orrában mikor először meglátta Amerika partjait. Hosszú, több mint hetven éve alatt végig erre készült, az esélyre mikor valami véglegeset tehet, történelmit. Most elérkezett az idő, ha a leszállás sikerül, terve újabb fázisába lép. Visszavezetheti az emberiséget egy élhetőbb világba, egy szabadabb világba. Ahol nem mondják meg, miben higgy és nem figyelik az életed minden lépését. Ahol végre, a tudománynak és technikának köszönhetően az emberek a szó valódi értelmében is szabadok lehetnek, ahol az alkotó kreativitásnak nem szabnak határt törvények, országhatárok. Egy új utópiát az emberiség számára. Persze, mosolyodott el magában, azoknak akiket be is enged majd ide.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek