Kiscserkészek - Ötödik Rész
2010.03.05. 21:30
A leszállóhajó vörös csíkot húzott a bolygó egére, ahogy a súrlódás felhevítette a külső burkát. A benne ülők lengéscsillapított székeikben alig érezték meg a rázkódást. A Jerry nevű kabin beért az alsóbb légkörbe és oldalpaneljei felcsapódtak, fékezőszárnyként működtek, miközben alóluk kivágodtak a hatalmas ejtőernyők. A hengerhez hasonló kabin most már jóval lassabban ereszkedett, kiengedte leszállótalpait és az alján lévő stabilizáló hajtóművek működésbe léptek. Mire földközelbe ért ezek úgy lelassították, hogy szinte lebegni látszott a rózsaszín, hajnali égen. Halk puffanással értek földet a fém rovarlábak és mélyen az agyagba nyomódtak. A hidraulikus támasztékok lassan visszahúzódtak és lejjebb engedték az egész gépezetet. Kinyílt egy védőpanel az oldalán és lézerfények kezdték el letapogatni a talajt, ez pár másodpercig tartott aztán a vad villódzásnak vége szakadt. Leereszkedett egy rámpa majd halk surrogásal kinyílt egy zsilip mögötte. Egy emberi alak jelent meg a lejárón, testét valamiféle páncél védte, szinte tökéletes, ám felerősített változata a valódi izmoknak, rajta szögletes, fekete színű védőborítás. Mint egy szamuráj páncélba öltözött szuperlény. Lassan lépkedett, a palló széléig, ott megállt és egy kézi műszerrel babrált valamit. Meglengette, majd leolvasta a beérkező adatokat, ezután megnyomott egy gombot a sisakján, mire az arca előtti üveglap belesiklott a homloki részbe. Mélyet lélegzett a bolygó levegőjéből, megfordult és intett a kabin belseje felé. Onnan négy, fehéres szkafanderbe öltözött alak lépett ki a fényre, mind az öten megfogták egymás kezét és egyszerre léptek le a meghódítandó világ földjére.
Yuki leugrott az ágyról amint meghallotta az éljenzést odalentről. Nevelője utána kapott, de csak a levegőt markolta, sápítozva kezdte magára kapkodni a ruhákat. A kislány egy szál hálóingben szaladt lefelé a lépcsőn. Szinte berobbant az éttermi részbe, de az ott tolongó emberek ügyet sem vetettek rá, hahotázva, egymás vállát veregetve koccintottak. Yuki nagy kék szemeit a holoképernyőre függesztette.
”- Egyesült Föld Gyermekei! A Gaia terraformálása a vártnál sokkal jobban sikerült. Szinte azonnal költözhető a megfelelő felszerelés ideszállítása után. A Scout Boy legénysége hamarosan történelmi jelentőségű tettet hajt majd végre. Mi leszünk az elsők, akik az új haza földjére lépünk majd. Szívemből mondhatom, repesve várjuk a napot, amikor az első utánunk jövő hajó sziluettje feltűnik majd az égbolton. Addig is Isten áldja a Föld bolygót és a Gaiát! -”
Gideon Sanders, a Kiscserkészek akció vezetőjének, megnyugtató baritonja szólt a hangszórókból. Újra és újra lejátszották az üzenetet, amíg a szuperszámítógépek, valahol egy földalatti bunkerben az érkezet adatokat dekódolták és szortírozták. Kicsivel később, amikor már nevelője is megérkezett és ráerőszakolt egy foszforeszkáló csíkokkal díszített kezeslábast, azokat, amiket nem titkosított a kormány, közzétették és forgó, háromdimenziós ábrákon magyarázták. Úgy tűnt senki sem vette észre a kapitány szavaiban megbúvó enyhe gúnyt, morfondírozott magában Yuki. Valami furcsa volt annak az embernek a beszédében. Túl sokat élt meg, lehet, hogy testben fiatalembernek tűnt, de a lelke akkor is kilencven valahány éves. Aztán megnyugtatta magát, a csalhatatlan kormány bizonyára csak a legjobb, legmegbízhatóbb emberét küldi egy ilyen fontos útra. A teremben lévő emberek vidáman beszélgettek, ugratták egymást, terveket szőttek, kinek, hol lesz a háza a gyönyörű és zöld bolygón. Egy magas, mechanikus karokkal rendelkező, vörös képű férfi, nagy hangon magyarázta, hogy hol fogják kibányászni a bolygó érceit. Ahogy a kislány elnézte, hiába a szépségkúra, biomechanikus végtagok, az alkoholizmus problémáját úgy látszik nem tudták orvosolni nála. A pénzért megvehető szépség hamis értékmérő volt. Hamarosan már nem az alapján ítélték meg az embereket, hogyan néznek ki. Nemrégen kezdett elterjedni egy bőr alá ültethető készülék, amit minden értéktárgyát, ismerőst, bankszámla összeget folyamatos figyelemmel kísér. Eredetileg arra tervezték, hogy megkönnyítse a mindennapi élet ügyintézéseit. Hamarosan azonban új divathullám indult meg a nagyobb városokban. Az elit szórakozóhelyekre, csak azokat engedték meg, akiknek ez a chip leolvasáskor egy bizonyos érték feletti összegen állt. Ezt a számot, ami egyfajta összesítése volt az adott személy tárgyakban és kapcsolatokban kifejezhető vagyonának, befolyásosságának, minden klub maga határozta meg. Ezt a gyakorlatot hamarosan átvették a nagyobb hotelek, luxustermékeket gyártó üzletek. Egyes városokban zónákra osztották a lakórészeket és bizonyos helyekre, szintén csak egy érték felett léphettek be az emberek. Hamarosan újfajta megkülönböztetés kezdett elterjedni a bolygón. A pusztán anyagi alapú szétválasztás. A gazdagoknak jó volt így, végre tiszta, kényelmes utcákon járhattak, a szegényebb néprétegeknek maradtak a zsúfolt, külvárosi zónák. Elkerített, őrzött, automatizált közlekedőfolyosókon juthattak be a városközpontokba, a munkahelyeikre, ha véletlenül áttévedtek egy másik városrészbe, az automata érzékelők nyomban felszólították őket a távozásra. Drasztikusabb lépésként az igazán gazdag negyedeket rendőrségi droidok védték és letartóztattak minden, értéken aluli járókelőt a területükön. A zavargások hamarosan a bolygó minden felén felcsaptak, sok halálos áldozattal járó megmozdulások is voltak. A vezető réteg nem óhajtotta megváltoztatni a kialakult rendet, inkább a felbujtók elhallgattatásával akartak pontot tenni az ügy végére. A halálbrigádok tisztogatásai mindennapossá váltak a külső negyedekben. Amíg odabent tisztított levegőjű burkokban sétálgattak az értékes emberek, odakinn a hadsereg droidjai bombázták a favellákat.
Egy ember lépett be a terembe, odakintről érkezett, a ruhája csupa esővíz volt, haja nedvesen tapadt a koponyájához. Vékony, férfiként öltöző ember volt, szája sarkában egy csúnya fertőzéssel. Minden szem felé fordult, ahogy belépett az érzékelő kapuk között. – Önnek túl alacsony a személyi összértéke! Ön nem jogosult itt tartózkodni! Azonnal távozzon! – A gépi hang végtelenítve fújta a mondókáját. A férfi köhögve kapaszkodott az ajtókeretbe, szemlátomást nagyon beteg lehetett, csoda volt, hogy állva tud maradni.
- Nem hallotta? Takarodjon innen, ez egy fontos embereknek fenntartott létesítmény! – Az egyik pincér futva közeledett felé. Haragosan integetve, felháborodott arccal rohant oda hozzá, lökött egyet a szerencsétlenen és kipenderítette az ajtón túlra. – Elnézésüket kérem! Bocsássanak meg, remélem nem zavarta meg az ünneplést ez a semmirekellő csatornatöltelék. – Azzal odasúgott valamit a közben megérkező másik pincérnek. Majd mindketten távozni készültek. – Folytassák kérem, már hívtam a cég ügyintézőit, hamarosan eltakarítják ezt a mocskot a hotel elől. – Azzal leporolta a ruhájának ujját, ott ahol az a nedves ruhához ért, amit az idegen viselt. Yuki kinézett az eső verte ablaküvegen át és látta, ahogy a férfi zokogva fekszik a sárban. Hamarosan egy sikló szállt le a hotel mellett és két narancsszínű exoruhába öltözött alak szállt ki belőle, kezükben egy-egy villás végű rúddal. Egyetlen ívfényt lehetett csak látni, azután az elázott, beteg alak magától mászott be a sikló rakterébe. A mai estét egy kivizsgálóban tölti, másnap reggel pedig kirakják majd, valahol a favellanegyedben.
Csak mikor a felszálló sikló rotorjainak zaja végleg elhallgatott akkor engedett fel újra a társaság. Elcsattant pár vicc a koszos csavargók számlájára és úgy tűnt mindenki megnyugodott, helyreállt a rend. Csak egyetlen ember sétált fel az emeletre, egy hibátlan öltönyű, fekete hajú alak, tökéletes fogsora kilátszódott, ahogy borzalmában groteszk mosolyba torzult az arca. Joshi az emeleti szobájába érve előkereste a chipleolvasóját. Odatartotta a bal karjához és ránézett a kijelzőre. A kapott értékre még néhány politikus is büszke lehetett volna. Ő azonban kezébe temette az arcát és zokogva borult az ágyra.
- Úgy tűnik, minden rendszer működik! – Határozottan jó kedvemben vagyok, semmilyen hiba, semmilyen károsodás. A ledobott gépezetek és épületek a védőburok alatt, mintha csak épp most gördültek volna ki a gyárból. Elemekből építet, talpakon álló központot dobtak egy fennsíkra, az egyes épületek közt csuklós átjáró folyosókat lehetett húzni. Ezeket köti össze a csapat többi tagja, én pedig ellenőrzömm a telep rendszereit a főterminálról. Lefuttatok egy rendszerellenőrzést az orvosi szobától az erőműig. Minden rendben van. Egy gombnyomással kinyitom a napkollektorokat, azok, mint megannyi fémszínű virág bontják ki energianyelő szirmaikat a Gaia napja felé. Kinézek az emeleti ablakból, a főépület az irányítószobával együtt három emeletes, a legalsó szintje a földbe lesz süllyesztve majd, amint beüzemeltem a munkagépeket is. Most azonban még toronyként magasodik a látóhatár fölé. A közelben a plató végén egy őserdőszerű, sűrű, növényekkel zsúfolt erdő következik. Északról egy félkörben fut a keleti oldalon, dél felé. Nyugatra egy nagy, helyenként az ötven-száz méteres magasságot is elérő törés van. A fennsík, amin a táborunk van, mint egyfajta asztallap magasodik az alatta elterülő vidék fölé. Tervbe veszem, hogy amint időm engedi, megvizsgálom, hogyan alakulhatott ki ez a furcsa képződmény. Miután ezt a gigászi lépcsőt lelépte az ember az alsóbb területeken egy mocsárvidék következik, majd egy sziklás tengerpart. A parthoz közel horgonyzik egy automata kutatóállomás a tengerben, szintén orbitális pályáról ledobva. Dél felé folytatódik a plató, majd lassan, egyenletesen csökken a magassága, dombos, sziklás terepnek adva át a helyét. A leszállóhajóból ennek a területnek a szélénél léptünk ki. Jó pár órás gyaloglással értük el a tábort, de most mindnyájan örömmel vetjük bele magunkat a munkába. Elkezdjük kicsomagolni és üzembe helyezni új otthonunkat. Reményfalvát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
WAR89 2010.03.06. 12:13:53
A földi nép még ellenszenvesebb lett nekem:D
Nekem tetszik, várom a folytatást
Utolsó kommentek